Elkezdődik a gyógyszer szedése

Kérem szépen, itt vagyunk... első nap gyógyszerszedés. Tehát két óránként egy szem, összesen hat szem egy nap. Mindezt 3 napig. Úgy számoltam, hogy az elsőt 8-kor kell bevennem. Eredetileg ez a gyógyszer száz szemes, tehát 28 napig tart a szedése, de mivel sajnos kivonták a forgalomból, kénytelenek voltunk összehalászni a maradékokat innen-onnan, így csak 85 szem van, azt kell beosztani. Nem baj, mert boldog vagyok, hogy egyáltalán van még ebből a gyógyszerből bárhol is az országban. Nekem is maradt az előző leszokásból 35 szem, és a dokinő is talált egy levéllel, 50 szemet.

Hát azt ne tudjátok meg, hogy mit éreztem, amikor kiderült szeptemberben, hogy hiánycikk a Liberisan. Úgy éreztem magam, mint akit fejbevertek, nagyon lehangolt. Azt hittem, hogy ugrott az egész leszokás, mert kizártnak tartom (még most is) a gondolatot, hogy gyógyszer nélkül próbálkozzak. Nem értem egyébként, hogy miért vonták ki a forgalomból. Állítólag nem volt rá kereslet :( Ez csak azért szomorú (így, hogy az én gondom megoldódott), mert terveztem a többieket (András, Ancsa, bárki más) leszokásra rávenni, és ez a gyógyszer volt a fő adum. Mert tényleg nagyon(!) megkönnyíti a leszokást.

Néztem én másik gyógyszert, de ennek a Champixnak is pl. irtó sok mellékhatása van, és nem elég egy hónapig szedni, három hónapig kell, így már elég drága is, meg egyáltalán. Nem is merném elkezdeni, pedig nagyon nézegettem, amikor kiderült, hogy nem lesz gyógyszerem. (Update: haha, kiderült, hogy a Champix is hiánycikk! Mekkora szívás ez azoknak, akik pont most akarnak leszokni. :((((( Állítólag a háború miatt van ez, valami összetevő, vagy talán az egész gyógyszer ukrán import volt. Basszus.)
Végül lett gyógyszer, hálisten, de szomorú nagyon, hogy a többieknek nem lesz hozzáférhető :( (Update: kaptam egy telefonszámot a doktornőtől, egy leszokást segítő szervezet, hátha náluk még van elfekvőben a gyógyszerből, meglátjuk).

Itt közbevetőleg megemlítenék egy fontos dolgot. Nem vagyok szakember, csak egy egyszerű kis nő, aki nagyon régen dohányzik már, és vannak tapasztalatai a leszokást illetően.

Egy dolgot szeretnék leszögezni: mindenkit lebeszélnék a segítség nélküli leszokásról! Főleg idősebb korban a szervezet irgalmatlan stresszt él át a nikotin hiánya miatt, és ez a szerveket nagyon megterheli. Ha van gyengébb szerv a szervezetben (szív, vese stb.), az a hirtelen sokktól megbetegedhet, problémákat okozhat. Szerintem senkinek nem hiányzik egy komolyabb belgyógyászati probléma. Hát még, ha már amúgy is gyengélkedik valamelyik szerv. Szóval lényeg: nem szégyen segítséget kérni. Nem szégyen gyógyszert szedni. Nem szégyen nyugtatót szedni. Nem szégyen beszélni róla.

Ja, és itt ugyancsak közbevetőleg elmondanám: aki szerint a cigit csak úgy egyszerűen le kell tenni és kész, az legyen kedves elképzelni, ahogy ugyanezt a gyerekének mondja, és neki próbál segíteni ezzel az érzéketlen és gőgös hozzáállással. Nekem ne mondja senki, hogy a cigiről könnyű leállni, mert azt fogom gondolni, hogy vagy nagyon feledékeny, vagy szándékosan hazudik. Akik sok évvel ezelőtt letette a cigit ily módon, valószínűleg elfelejtette, hogy mennyit kínlódott. Általában egyébként ez van, nem feltételezem senkiről, hogy szándékosan hazudik. De az ilyen emberek sokkal többet ártanak a leszokni vágyóknak, mint gondolnák. Hagyja abba ezt mindenki, és legyen szíves kicsit visszapörgetni az idő kerekét, és helyezkedjen bele újra abba a régi önmagába, aki “csak úgy letette a cigit”.

Nem tartom kizártnak egyébként, hogy van ilyen. Ezerből talán egy ember le tud így állni, eldönti fejben és megcsinálja könnyedén. De ő valószínű, hogy inkább csak kocadohányos volt, napi két-három szállal, vagy tízzel, és biztosan ő volt az is, aki akár napokig rá sem gyújtott, és észre sem vette. Hát így könnyű, kérem szépen. De a függés mélyebb bugyraiból nem ilyen könnyű kijönni, és jó lenne, ha nem verné a mellét senki a többiek előtt, mert esetleg azt fogom gondolni, hogy szándékosan ártani akar.

Ezt az egész naplót is azért írom, hogy hátha más is kedvet kap a leszokáshoz, szeretném feltárni a belső történéseket, őszintén, kendőzetlenül, hogy a hasonló habitusú emberek érezzék: nincsenek egyedül, és igenis meg lehet csinálni, mert ha én képes vagyok, akkor más is képes, és ez nem csak üres lózung. Tényleg. 34 év után, ilyen irgalmatlan ragaszkodással a háttérben, ilyen lassú építkezéssel és ennyi félelemmel is van esély. Hát még kevesebbel, bátrabban!

Persze, az egész naplót majd csak akkor teszem nyilvánossá, ha tényleg sikerül, hihi. :) Nem szeretnék online befuccsolni, “élő adásban” :D Lám, milyen erős még mindig bennem a megfelelési kényszer. Nem baj, az is mehet majd a kukába :D Nem vágyom szebb képre magamról, nem erről van szó, hanem a motivációk között ne legyen ott az, hogy jajmitszólnak. Az mindegy, mert egyedül vagyok úgyis, de a külvilág véleménye ne segítsen és ne is rontson. Szép cél! :)

Háromnegyed 11. Még egy óra, és a harmadik szemet is beveszem. Kicsit unatkozom. Festegettem, most várom, hogy száradjon. Holnap munkanap. Elvileg nem lesz hosszú, bringa is feltöltve, csak ez a hülye köd esik, apró szemekben, mindent eláztatva. Nem vágyom most bringázásra. Csak az segít, hogy tudom: várnak.
Már délután érzem, hogy egyáltalán semmi örömömet nem lelem a cigizésben. Csak a szokás, a rutin vesz rá, hogy kimenjek a teraszra és rágyújtsak. Nem is értem, hogy miért gyújtok mégis rá. Hihetlen ereje van a rutinnak!