17. nap nikotinnal

Úgy döntöttem, egy darabig nem írok ide. Napok óta semmi értelmes gondolatom nem volt dohányzás-ügyben, és egyelőre fogalmam sincs, hogyan tovább. Ha változik valami, akkor visszajövök. Ha nem, akkor ennyi volt. :)

Több embertől is hallottam olyat, hogy valaki úgy szokott le, hogy "egyszer csak nem kellett, nem kívántam". Az első pillanattól kezdve imádtam volna azt, ha ez velem is megtörténik. Ennek oka valószínűleg a gyakorlásban keresendő (ők mind gyakorlótársak voltak, világi emberrel ilyesmi nem történik meg), így hát most ezt az utat választom. A gyakorlás útját (még odaadóbban), az energetikai rendszer tisztítását (még tudatosabban), a tudatszint emelését (még magasabbra), és meglátjuk.

Nem szabtam határidőt.

Úgy látszik, nekem nem megy az erőszakos elszakadás. Nem megy és kész. Igen-igen, biztosan nincs akaraterőm, biztosan nem akarom eléggé, biztosan nem fektetek bele elég energiát, vagy mittudomén. El kell jutni az elengedéshez, el kell jutni ahhoz a belső döntéshez, amitől az egész kínszenvedés megszűnik, és minden magától megtörténik.

Addig is a szándék továbbra is megvan, a tudatosság továbbra is megvan, de egyelőre nincs miről kommunikálni :)

Még valami. Tegnap farsangi buli volt nálam. Évek óta nem röhögtem ennyit, és annyira hiányzott már, mint egy falat kenyér. Rájöttem, hogy időtlen idők óta búval bélelt vagyok, de nem magamtól, hanem kintről jött a figyelmeztetés (Csaba így köszönt el: "örülök, hogy ilyen jó kedved volt, és végre nem voltál olyan búval bszott"). 

Idősgondozásban dolgozom. És azt látom, sajnos, hogy az élet kurva rövid, a vége pedig nagyon csúnya tud lenni. Hát persze, hogy búval bszott vagyok, hova ugráljak?!

De senki sem mondta, hogy ezt muszáj így csinálni. Hová lett az a vidám lány, aki akkorákat tudott röhögni, hogy csak úgy zengett a ház?! Meg fogom keresni, és újra nevetni fogok. 

Vigyázzatok magatokra! :)

A lótusszal búcsúzom, ami sárból és iszapból születik, mégis tökéletes, úgyhogy van remény :)