98. nap - visszaesés után 1 nappal
Úgy döntöttem, tovább írogatok, talán később lesz jelentősége, de a továbbiakban nem bántom magamat a kudarc miatt, pont elég bajom van anélkül is. Minek nehezítsem az életemet még önutálattal és szégyenérzettel is? Meg vagyok én őrülve?! (Meglegyintett a szele mindkettőnek).
Tegnap, miután eldöntöttem, hogy rágyújtok, már 6-kor ott voltam a dohányboltban, és az első két szál cigaretta élménye fantasztikus volt. Sajnos, nem tudtam megkülönböztetni belül, hogy attól érzem-e ezt az eufóriát, mert végre hozzájutottam a vágyott nikotinomhoz, vagy pusztán és kizárólag attól, hogy végre szabad nekem cigizni. Isten bizony, a szabadságnak nagyobb szerepe volt, és ahogy néztem körül a világban, úgy éreztem, minden a helyére került. Jó volt, tényleg.
Kb. egy fél óráig.
Ezek után azonban nem számolhatok be nagyszerű dohányzós élményekről, nem voltak ugyanis. Kb. 10 szál cigit szívtam el összesen, de mindegyik után azt éreztem: “Szóval ezért vagyok én annyira oda?” A világon semmi nem lett könnyebb, főképp az nem, ami miatt végül is rágyújtottam, és még csak meg sem nyugodtam, hanem fordítva: egész nap ideges voltam, hogy elb.sztam az egészet és milyen egy idióta vagyok. Szerintem fel is ment a vérnyomásom, mert mások mondták, hogy vörös a fejem, biztosan kimelegedtem/kifújta a szél.
Maradjunk abban, hogy pocsék napom volt tegnap, és semmit sem segített nekem az a tíz szál elszívott cigaretta. Egyelőre két dobozzal vettem, vettem egy Heetset az elektromos ketyeréhez és vettem egy vékony, fehér PallMallt, ami rendes, szép fehér füstöt csinál. A Heetsből 8, a hagyományosból 2 fogyott. Állítólag nem jó keverni, de nem tudom, miért. Nekem most így jó. A Heets nem égeti a dohányt és nincs benne kátrány, tehát a nikotinpára az egyetlen káros anyag benne, a hagyományos ciginek viszont utánozhatatlanul szép füstje van. (Ja, nem is, mert a füstölő szebbet csinál. De azért.... :)
Észrevettem, hogy annyira rászoktam a rágózásra, hogy egyelőre kb. ugyanúgy örülök annak, hogyha rágcsálhatok, mintha rágyújtottam volna. Úgyhogy most is itt rágózok hajnal óta (kidobott az ágy megint fél háromkor), és egyelőre még nem gyújtottam rá. Nem is olyan nehéz ellenállni, bár amikor eszembe jut, hogy most már “szabad”, akkor az nagyon jó.
Bizonyos szabályokat próbálok tartani. Először is, úgy döntöttem, hogy ha már három hónapig kibírtam, hogy a lakásban nem dohányzom, még a teraszon sem, akkor ezt tartsuk is meg, vagyis ha rá akarok gyújtani, akkor el kell hagynom a lakást teljesen, legalább a lépcsőház elé ki kell vonulnom. Most egyelőre nincs is kedvem hozzá, és a vágy sem olyan erős, hogy felöltözzek és nekilóduljak a hajnalnak. Legjobb lenne, ha ki tudnék tartani Marcsikáig (már írtam róla régebben, egyik kliensem láncdohányos felesége, és hogy milyen nehéz volt kibírni az elején, hogy nem gyújtottam rá nála). Ez azt jelentené, hogy kb. 9 óráig nem gyújtok rá, első cigihez szerintem tök jó időpont. Aztán majd meglátjuk. 5 szállal jó lenne megelégedni, már csak anyagi okokból is.
Második szabályként azt hoztam, hogy “menés” közben nem gyújtok rá. Régebben is, és tegnap is sok cigi elment csak úgy menet közben, jövés-menés közben, biciklitolás közben, fél kézzel tartva közben a bringát, és valójában észrevétlenül, öntudatlanul mentek pocsékba a jó kis cigik. Oké, ha már visszaestünk, akkor legalább adjuk meg a módját. Üljünk le, koncentráljunk a dohányzásra, az érzésekre, figyeljük a belső változásokat, mintha jógáznánk. Mi történik belül? Mi olyan marha jó ebben? És most könnyebb lett? Most kevésbé vagyok magányos? Most megnyugodtam? Ésatöbbi. Tegnap már el is kezdtem, de mára elszántabb vagyok, kicsit meg is nyugodtam.
Ezt szeretném csinálni. Ha már elb.sztam, akkor legalább legyen az egész pontosan olyan tudatos, mint a leszokási kísérlet volt. Megpróbálom lehántani a misztikumot az egészről. Oké, a tegnapi nap már pocsékba ment, de a mai napot kísérleti jelleggel erre szánom teljesen.
