99. nap - visszaesés után 2 nappal

Tegnap egészen délután 4-ig csak 3 szál cigit szívtam el, és a reggeli első szálat is 8-ig sikerült elhúzni. Délután 4 körül viszont átmentem Szilvihez, aki mellett aztán sajnos egymás után 3 is elment hirtelen :(

Utána pedig GoodBye-drinkinget csináltunk Akrammal, mert utazik haza Jordániába, és másfél hónap múlva jön csak vissza. Kiderült, hogy valószínűleg nem sokkal a visszaérkezése után keresnie kell majd egy másik albérletet Budapesten, mert a cég, ahol dolgozik, szeretné, ha abbahagyná a homeoffice-t, és bejárna dolgozni minden nap. Szentendréről sajnos ez nagyon macerás lenne.

Szóval az is lehet, hogy végleg búcsúztunk tegnap este. Ezért aztán összességében 11 szállal zártam a napot.

Sajnálni fogom, ha majd elmegy, mert két év alatt szépen összecsiszolódtunk, alig-alig kereszteztük egymás útjait, és ki tudja, ki jön majd ide albérlőnek utána, és milyen új  problémák lesznek vele. El kéne adni ezt a lakást a francba. :( Túl nagy nekem. Azt is nehezen viselem, hogy üresen áll egy ekkora szoba, de igazából kiadni sem annyira jó, mert egy idegen embert kerülgetni még akkor sem igazán kellemes, ha egyébként minden oké vele.

Most viszont furcsán szomorú vagyok, hogy Akram elmegy. Fiatal fiú, szerintem mindjárt  24 lesz valamikor, most szerezte meg a mesterdiplomáját angol irodalomból, nagyon eszes és normális srác. Érdekes, hogy milyen könnyen ki tud alakulni a kötődés akár egy idegen emberrel is, pusztán attól, hogy lakótárssá válik.

Sajnos, az ebből a tanulság, hogy amíg egyedül vagyok, addig tudom kontrollálni a rágyújtási vágyat, de társaságban egyáltalán nem vagyok rá képes. Régen is így volt, egyiket a másik után szívtam beszélgetés közben, úgyhogy ahhoz képest a 11 szál nem is olyan rossz eredmény.

Az a helyzet, hogy szeretnék megelégedni öt szállal. Ha onnan nézzük (és én onnan nézem), hogy egyáltalán nem lenne szabad dohányozni, akkor ez az öt szál egy irgalmatlanul nagy mennyiség, egy hatalmas engedmény, egy óriási ajándék, amit meg kell becsülni, és nem szabad vele visszaélni. Magyarul: örüljek, hogy bagózhatok egyáltalán, és ne ugráljak nagyon. Ennyit még anyagilag is tudnék finanszírozni, egészségileg sem a legvészesebb, ha pedig majd újra le akarok állni, 5 szálról szerintem nagyságrendekkel könnyebb lesz majd, mint a régi mennyiségről. Most még meg tudom csinálni, most még el tudom kapni a grabancát, és tudom, hogy sokan mondják, hogy nem lehet, de hátha sikerül.

Példának okáért tegnap is volt egy várakozós élethelyzet, amikor rendszerint rá kell gyújtani, és meg is érintett a vágy, de azt mondtam magamnak, hogy nem, majd később, és minden további nélkül sikerült magam lebeszélni. Namost ezt régen nem tudtam ám megcsinálni. Jött a vágy, és AZONNAL rá kellett gyújtani, nem volt mese. Pár percre lehetett csak elodázni, vagy ha közbejött valami. Nem lehetett alkudozni, hogy majd később, vagy bármi.

Most viszont egyelőre még tudom uralni a rágyújtások számát (kivéve ugye társaságban), ezért szeretném kihasználni ezt, és tényleg megállni 5 szálnál. Lehet, hogy akkor társaságban majd egyáltalán nem  lesz szabad  rágyújtani. Úgy látszik, hogy a figyelem elterelődik a kontrollról, és az automatizmusok veszik át az irányítást.

Kíváncsi leszek a mai napra. Hogy meddig tudom húzni az első rágyújtást (ki kell ugye mennem a hidegbe, lehetőleg jó messzire a lakástól), és hogy a nap közbeni helyzet hogy fog alakulni. Este elvileg moziba megyünk, ez is egy új szitu. Ma egész nap itthon leszek, festeni szeretnék. Van két megkezdett mandalám, jó lenne befejezni legalább az egyiket.