Harmadik nap gyógyszerrel

A szerdai hat szem kicsit elcsúszott, de végül úgy igazítottam, hogy este hatra beérték egymást. Továbbra is azt érzem, hogy nem kell a cigi. Ennek ellenére tegnap elszívtam az utolsó 5 szálat, hármat hagytam csak ma reggelre, de végig azt éreztem, hogy mekkora marhaság, semmi jó érzés nem járt vele. Még a füstnek sem tudtam örülni.

Éjjel arra ébredtem, hogy alig tudok megmozdulni, annyira beállt a derekam. Szerencsére mindig van itthon rózsaszín Voltaren75, ami a világ legerősebb fájdalomcsillapítója hátfájás esetén, nem is lehet belőle bevenni csak napi kettőt. Szeretek tartalékolni belőle, mert mindig van valaki, akinek kell :) Én magam csak negyedévente-félévente egyszer használom, ezekre az irgalmatlan erős hátfájásokra, amik ki tudja, miért, alkalmanként megtalálnak. Szóval gyorsan bekaptam egyet, de annyira fájt, hogy megfordulni sem tudtam az ágyban, úgyhogy felkeltem, és az utolsó három cigiből elszívtam egyet. De minek, gondoltam. Ezzel az erővel a nulla százalékosból is szívhattam volna, az legalább finom ízű.

A legjobban a kávésat szeretem, tényleg kifejezetten finom, az teafűből van, de a mentaleveleset jobban tudom hasonlítani a cigihez, úgyhogy amikor nagyon erős nikotinhiányom volt, azt szívtam tavasszal. Ugyanakkor az előző leszokás tapasztalataiból okulva, idővel a nulla százalékosról is le kell majd állni, hiszen “ébren tartja” a dohányzás szokását, még akkor is, ha nikotin nincs benne egyáltalán, de mégis: füstöl, tartani kell, szívni, fújni - mint a rendes cigit. És ettől egy idő után felmerül a kérdés az emberben, hogy miért is nem rendes cigit szívok????? Kéne egy rendes cigi, gondolod magadban. És hiába hessegeted el a gondolatot, makacsul visszatér, és elkezd a sóvárgás a gondolatokon keresztül beszivárogni a testedbe.

Szóval a nullaszázalékos cigi egy függőnek olyan, mint az alkoholmentes sör egy alkoholistának: gyenge utánzat, és csak felébreszti a sóvárgást a valódi szer iránt. Trigger, ahogy mondják, szakszóval :) Kiváltja azt az ingert, aminek aztán nem lehet ellenállni, vagy csak irgalmatlan erőfeszítések árán. Az ilyesmit jobb egyszerűen kerülni, na.

Szóval: ma reggel elszívtam mind a három szál utolsó cigimet, valahogy szerettem volna túllenni rajta. Csak holnapra terveztem teljesen leállni, de mivel annyira szar a cigi, annyira semmi jó élmény nem ér attól, hogy rágyújtok, gondoltam, akkor hagyjuk a fenébe az egészet, majd ma már elleszek a nullaszázalékosokkal. Hú, nagyon bátor vagyok!!! :) Egészen elképesztően bátor!!! :)

Emlékszem, tavasszal, az előző leszokáskor hatalmas szorongást éreztem, mielőtt ezt a lépést megtettem. Kicsit olyan volt, mint fejest ugrani egy félelmetes, nagy, ismeretlen szakadékba, és csak remélni, bízni abban, hogy van ott valami a mélyén, ami majd megtart. Furcsa, hogy képes voltam mégis meglépni.

Egyfolytában az jár a fejemben, hogy mekkora hálával tartozom ezért a gyógyszerért. Annak, aki kitalálta, kifejlesztette, tesztelte, engedélyeztette és kiadta az engedélyt. Legyenek boldogok mind­annyian, és rendelkezzenek a boldogság okával! És hetedíziglen minden rokonuk, felmenőjük és leszármazottjuk is! Köszönöm szépen :)

Itt persze még nincs vége, mert most hajnali három van, és végig is kell csinálni a napot. Szerin­tem ma már beveszem majd a nyugtatókat is. Tegnap csak a C vitamint, a MagneB6-ot és a D3 vitamint vettem be. De nem vagyok még ideges, feszült. Most jól vagyok még. Persze, nap közben elsodornak majd a történések, és valahogy elfelejtek jelen lenni, és ha egyszer kiadtam a kezemből a gyeplőt, már nagyon nehéz visszaszerezni.

Update: végül az történt, hogy nap közben bepánikoltam, és vettem egy doboz cigit. Azon
nyomban elszívtam kettőt, aztán később még kettőt, de végül hazaérve felmérgedtem magamra és a helyzetre is, és az egész doboz cigit összetörtem szálanként, több darabba, és mindet kidobtam a kukába. A fene az egészbe! Nem lehetek ekkora béna. Nehogymár. :)

Jó, oké, eredetileg is csak holnapi napra terveztem a teljes leállást, tehát nem vészes, és talán a program a fejemben még engedélyezte ezt a napot, biztosan úgy éreztem, hogy ez még nekem “jár”. Azért törtem össze a cigiket, hogy ne is legyen a házban elszívható cigi most már soha többé. Ennyire nem vagyok erős. Mások sokat dicsekednek azzal, hogy a mai napig ott van a fiókban a fél doboz cigi, hát nekem sajnos nincs ekkora önuralmam.