Második nap nikotin nélkül

Lehet, hogy furcsa, hogy mindig az előző napról írok, de ez azért van, mert csak hajnalban tudok írni. Nap közben már nem érzek motivációt, estére pedig már ahhoz sem érzek motivációt, hogy bármit is csináljak, nemhogy naplót írjak, amihez összeszedettség és odaadás kell :)

Na lényeg, hogy tegnap volt az első valóban nikotinmentes nap.

A következőket figyeltem meg: ha elkezdek rosszul lenni, első feladat megnézni az időt, hogy nincs-e itt a gyógyszer beszedésének ideje. Ha az van, akkor beveszem a gyógyszert. Ha nincs itt az ideje, akkor lehet bevenni két szem gyenge Neurexant, vagy Hovát. Ha esetleg már a gyógyszert is bevettem és a nyugtatót is, és mégis rosszul vagyok (húzó-sóvárgó fájdalom a hasfalban-gyomorban-szívben (és/vagy) izzadás, esetleg pánik stb.), bár eddig még ilyen nem volt, akkor lehet rágót bevenni, vagy elrágcsálni valami kekszet, illetve nagyon gyorsan valami figyelemelterelést kezdeményezni, és még véletlenül sem rugózni a következő gondolaton: rágyújtanék basszus, de nagyon. Ha felmerül, oké, de ne nyújtsuk el, ne színezzük, ne ragadjunk hozzá, lépjünk tovább. Mondogatom ezt magamnak :D

Oké, ez lesz a feladat most kb. két hétig, nagyon komolyan. És ha esetleg mindennek ellenére rossz közérzet vagy egyéb kellemetlen érzés felmerül, akkor betudom egyszerűen elvonási tünetnek, amin át kell esni, és azzal a megnyugtató gondolattal nyugtázom, hogy én megtettem mindent ellene, és nemsokára elmúlik. Ez lehet egy-két perc, vagy maximum 5 perc. Annál tovább még sosem tartott!! De amíg tart, az ember hajlamos azt hinni, hogy most már örökké így marad, pedig nem :) Hinni kell benne, hogy hamarosan elmúlik, csak ki kell várni.

Igazából ezt rontottam el nyáron is, amikor visszaestem. Rám tört ez a hülye vágy, ez a nikotin utáni sóvárgás, és képtelen voltam kivárni, amíg elmúlik. Mondjuk ez éppen kivételesen sokáig tartott, de ez is az én hibám volt: rugóztam rajta. Hogy “hú, de hiányzik, basszus de jó lenne. De nem lehet, de miért nem lehet, akarom, még jobban akarom”.... stb. A végére olyan irgalmatlan erővel elhatalmasodott, hogy már nem volt hajlandó egy-két percen belül elmúlni. Mintha a gondolataim forrásként táplálták volna a hiányt. Szóval ez nagy tanulság ám :)