10. nap nikotinnal

Ma egész nap Merőkanál, ilyenkor általában már 10-kor már lenn vagyok a Házban, és kb. fél kettő körül végzünk, de ma még a könyvelővel is találkozni kell a Foltban, szóval elég hosszú napom lesz. A takarítás sehogy sem áll, és tudom, hogy estére fáradt leszek.

Sokat kivesz belőlem ez az ételosztás, főleg, hogy szervezőként mindenre oda kell figyelni, és valahogy dél körül, amikor jön az ebéd, hirtelen még fel is gyorsulnak az események, mindenki egyszerre akar valamit kérdezni, és nekem borzasztó nehéz több dologra odafigyelni.

Régen gondoltam is rá, hogy ez olyan férfi-dolog, mert elmélyedni egy dologban viszont borzasztóan jól tudok, osztani a figyelmet marhára nem. Állítólag a nők képesek több dologra is figyelni, de szerintem ez kamu, mert ahhoz, hogy ez sikerüljön, egy kicsit egyikre sem lehet figyelni igazán. Mit jelent az, hogy igazán? Hát azt, hogy a szíve benne van az embernek minden kérdésben, minden válaszban, minden tettben és minden gondolatban, és később, amikor felidézed az emlékeidben az eseményeket, akkor tűpontosan emlékszel mindenre, a hozzájuk tartozó érzésekkel együtt. De hogyan lehetne ezt megcsinálni? Sehogy.

Na mindegy, lényeg, hogy tegnap lazán ment a 8 szál, egyszerűen beállt a gondolkodásom erre a kétórás periódusra, ami azt jelenti, hogy szinte erőfeszítés nélkül csinálom. Nagyon örülök, és ha ennél rosszabb már nem lesz, akkor ezzel így elvitorlázom augusztusig. Remélem.

Sajnos, tegnap rágyújtottam a teraszon. Az a baj, hogy a lépcsőház előtt meg-megszólítanak ismerősök, és elrontják a cigizést. Észbe sem kapok, és már el is szívtam, nem tudok odafigyelni. Pontosan ezek az automatikus cigizések azok, amiket el akarok felejteni.