52. nap nikotin nélkül

Gyönyörű idő volt tegnap, ragyogyó napsütés, 14 fok. Ételosztáshoz kitűnő :) 

Nagyon szuper volt a tegnapi forgatag, elképesztő sokan jöttek, szerintem ennyi sorszámot nem is osztottam még. Nem csak a tartós élelmiszer miatt voltunk ennyien (azt is szoktunk adni ilyenkor Karácsony táján), hétről hétre egyre többen vagyunk, mindig látok néhány új arcot, akit még sosem. Szerencsére nem sok időm volt a dohányzással foglalkozni, és hálisten hiányát sem éreztem. Egyedül Editke gyújtott rá mellettem egyszer, de mivel ő töltött cigit szív, nem volt veszélyes rám nézve (sosem szerettem a töltött cigit, nagyon erős nekem).

Vettem a népeknek ilyen barna szivarkákat, karácsonykor a hajléktalanok szoktak kapni tőlem egy-két dobozzal, tudom, hogy ennek örülnek a legjobban, szóval több napig is volt nálam igazi füstölnivaló, de szerencsére egyáltalán nem találtam veszélyesnek magamra nézve. Mindig is borzasztóan erősnek találtam a szivarkákat, ráadásul  az íze is pocsék, csak egyszer jutott eszembe, hogy mi lenne, ha elszívnék egyet, de borzadva elfordultam az ötlettől.

Azért ez jó jel. Enyhül a nyomás, ezexerint  akármit már nem füstölnék el. Emlékszem, egyszer nagyon régen, elfogyott a cigim otthon, amikor még Andráséknál laktunk (hát az jó rég volt :)) és az apósom által évtizedek óta fiókban őrizgetett mezítlábas Fecskét szívtam el kínomban, hiába volt irtó erős, mégis boldogan elfüstöltem :) Most nem éreztem ilyen erős vágyakat. Jó jel, igazán.