57. nap nikotin nélkül

Bocsánat, de egy kicsit álomnaplónak is kell használnom ezt a blogot, mert nem hiszem, hogy képes lennék nyitni még egy fórumot az írásra magamnak. Márpedig áttörés van, kérem szépen, elkezdtem emlékezni az álmaimra! Éjjen, éjjen :)

Az álomjóga első lépése az álomnapló vezetése. Ha nem emlékszel az álmaidra, akkor cseszheted az egészet, finoman szólva. Tehát először is emlékezni kell (erre vannak gyakorlatok, és nyilván a dohányzás sem segített), és az álmokat reggel le kell írni. Ezzel létrehozol, felfényesítesz és kitisztítasz egy csatornát magadban, ami automatikusan az álmok felé nyitott lesz, így kezdődik az egész gyakorlás.

Namost nálam az volt, hogy amióta kitaláltam, hogy én álomjógával foglalkozom, azóta gyakorlatilag nem emlékszem semmire az álmaimból. Előtte hosszú, kerek, emlékezetes álmaim voltak, mostanában semmi. Hiába csináltam a gyakorlatokat (jó, nyilván nem tettem bele mindent magamból, csak próbálkoztam), mégis csak annyit tudtam biztosan, hogy rengeteget álmodom, sokfélét, és a hangulatok megőrződnek ugyan ébredésig, de semmi más. Mintha egy vasfüggöny hullna le az éber tudatom és az álmodó tudatom közé. Ez egy nagyon szomorú tapasztalat volt minden áldott reggel. Hogy már megint nem emlékszem. Már megint hiába dörömbölök azon a zárt ajtón, ami ébredéskor becsukódik. Egy pár napja, hete mintha változás kezdődött volna, talán írtam is róla, de most egészen karakteresen emlékszem az utolsó álomra (az előtte lévőkre nem nagyon, de tudom, hogy sokat álmodtam ma hajnalban is).

Na lényeg, hogy a régi utcában, régi házban voltam, ahol több, mint 30 évig éltünk, azt nem tudom, hogy anyuék-apuék hol voltak, de a konyhában minden úgy volt, mint régen, nem pedig úgy, mint most, ahogy a Csabáék laknak (szép, modern konyhában és felújított lakásban), hanem a régi kék-fehér csempe mindenhol, és a spájzban sem a most ott lévő vegyes tüzelésű kazán volt, hanem anyu régi spájza, a kis hűtővel. Valamiért ott voltunk, Magdi, Andi meg én, és szerintem szilveszteri bulira készültünk, és én elmeséltem nekik, hogy próbáltam vegán kocsonyát csinálni, és tök jó érzés volt, hogy Andi azonnal rávágta, hogy “Pektinnel, igaz?”, és én boldog voltam, hogy végre valaki érti, hogy mi az a pektin, és nem néz rám úgy, mintha a Holdról jöttem volna. Ennyire emlékszem, meg még arra, hogy valamiért át kellett mennem az utca túloldalán lakó szembeszomszédékhoz, az egész utca úgy nézett ki, mint 40 évvel ezelőtt, de a lakók ismeretlenek voltak, fiatalok, buliztak, és nem ismertek meg engem. Hiába magyaráztam nekik, hogy itt lakunk szemben, nagyon furcsállkodva néztek rám. Szóval ennyi az álom, nem sok, de örülni ez is elég :)

Jaaaj, nagyon boldog vagyok most emiatt :) Olyan régóta vártam már erre, annyira feldob, hatalmas, mélységes új dimenziók nyílnak meg ezzel!. Akinek még nem volt tudatos álma, az el sem tudja képzelni, micsoda lehetőségek rejlenek ebben. Nekem már többször is volt tudatos álmom, de sajnos már évekkel ezelőtt, és akkor még nagyon mazsola voltam, mert elhasználtam röpködésre. (Tudatos álomban minden olyan, mint a valóságban, ami azt jelenti, hogy röpülni egyet jelent azzal, mintha a valóságban is képes lennél rá. Talán nem kell részleteznem, hogy ez mit jelent.)

Mindent összevetve: szinte biztos, hogy ezt az eredményt a nikotinról való leállásnak köszönhetem. Nyilván a pszichés állapot, az idegállapot nagyban befolyásolja az éjszakai agyi folyamatokat, és hiába gyakorol az ember, ha a testi reakciók erősebbek (vágy, hiány, elvonási tünet, idegesség), és nem tudja az ember azokat uralni, akkor felülírhatnak minden tudati erőfeszítést.

Nyilván, van a gyakorlásnak egy olyan mélysége, erőssége és ereje, amikor ez már fordítva van. Én mélyen hiszek ebben, nem kétséges számomra, hogy egy magas szintű gyakorló már úgy hat a testére, ahogy csak akar, és biztosan az is történik a testében, ami számára a legkedvezőbb. Egyelőre, ezen a szinten, ahol én gyakorlok, még a testem állapota van hatással van a pszichémre, a tudatomra, és nem fordítva. De nem baj, mert ez normális így. Pont ezért kell az álomjóga nekem, hogy álmomban (ahol 7-szer tudatosabbak vagyunk, mint éber állapotban), tudjak gyakorolni, és mélyebb megértésre tegyek szert.

Azt hiszem, a ciginek befellegzett. Nincs semmi, ami felülírhatná a tudatos álmodás utáni vágyamat, és ha ilyen szépen látszik az összefüggés a cigi lerakása és az eredmények között, hát azt hiszem, nincs mitől félnem. De azért az ördög nem alszik, nem bízom el magam :)