68. nap nikotin nélkül

Mára sokkal jobban érzem magam, de tegnap megijedtem, mert váratlannak és nagyon erősnek találtam ezt az újabb rágyújtási vágyat, az alkudozási kényszert pedig nagyon veszélyesnek.

Főleg az ereje ijeszt meg, hogy ennyi idő után is még ekkora erővel tud támadni a rágyújtási vágy, de az sem megnyugtató, hogy képes vagyok még mindig alkudozni. Ugyanis az alkudozás során nagyon józan és logikus érveket tudok felhozni az ideiglenes visszaesés mellett, ami megtévesztően könnyűnek és veszélytelennek állítja be az egészet, és hajlamos vagyok elbagatellizálni azokat a beszűkült tudatállapotokat, pánikrohamokat és bődületesen fájdalmas sóvárgásokat, amikkel a megvonás jár. Ezeken én már mind túl vagyok, miért akarnám újra kezdeni???? MIért?!

Komolyan, ilyenkor meggyőződésem, hogy a nikotin az ördögtől való. Ördögi ez a csapda. Szeretném megtalálni azt a kijáratot, ami nyílegyenesen kivezet ebből a körből, és be is zárja az ajtót mögöttem.

Jövő hét keddre van időpontom BB dokinőmhöz Visegrádra. Nagyon bízom benne, hogy jókat fog kérdezni, és én magam fogom felfedezni ezt a kijáratot. Addig is tartom magam :) Rágózok folyamatosan, és próbálok nem gondolni a cigire. Ha felbukkan, akkor elhessegetem. Csak én pont ezt nem akartam, elfojtást. Mert ez nem megoldás hosszú távon semmire, csak időzített bombát gyártasz a lelked mélyén.

Én végleges és tökéletes megszabadulást szeretnék.