101. nap - visszaesés után 4 nappal

A tegnapi nap vége: 7 szál.

Továbbra sem érzem olyan frenetikusnak a rágyújtást. Legalábbis ahhoz képest, amit a leszokás ideje alatt éreztem, hogy ti. földöntúli gyönyörűség lenne rágyújtani, minden gondom megoldódna, ha nem is végleg, de legalábbis a rágyújtás idejére, és mennyivel szebb hely lenne a világ ésatöbbi, ésatöbbi. Nos... khm... hát semmi ilyesmi nincs. Egy kurva illúzió volt végig ezt gondolni. Tehát az annak idején fejemben lévő "vágygondolatok" nagyon csúnyán hamis képet közvetítettek. Emlékeimben egészen más érzés volt dohányozni, sokkal jobb és élvezetesebb, mint most.

Az egyetlen jó érzés, amivel a visszaesés jár, és emiatt nem bántam meg egyáltalán, hogy amikor érzem azt a vágyat, hogy rágyújtanék, akkor tudom, hogy nemsokára lesz rá lehetőségem. Érzem, ahogy a hasamban kisimul egy feszültség a gondolattól, az “engedélytől”. “Ja, jó, akkor rendben van, minden oké”.