8. nap nikotinnal

Úgy látom, egyelőre stabilan beálltam 10 szálra, tegnap is pont annyi lett a vége, végül is elég egy egész kicsit odafigyelni, és például abbahagyni a duplázásokat (amikor egymás után két szálat szívok, amit nem is értek egyébként, de tény, hogy igényem van rá). Mindegy, tegnap már nagyon figyeltem erre, nem is lett több, nem hagyom magam beszippantani teljesen.

A napot elégedetten zártam, igaz, hogy semmi sem úgy alakult, ahogy tervezve volt, délután egykor még fogalmam sem volt, hogy jut el a hús az éttermekbe, de végül megoldottam bringával, mert Pézsé lebetegedett. Úgy tűnik, a hétvégi ebéd legalábbis rendben lesz. Hogy ki megy el érte vasárnap, az még a jövő zenéje. Most már csak a bringás kiszállítókat kell összehorgászni, sajnos elég kevesen vagyunk, és minden hétvégére három embert kell aktivizálni. Ha nem én vagyok a szervező, akkor egy belvárosi kört el tudok vinni minden második vasárnap, de most nem lesz rá időm, mert a takarítással mindig egyedül maradok a végére :(

Sajnos, a bringámról le kellett szereltetni a standert, mert el is tört és valószínűleg a rugó is elszállhatott belőle, nem tudtam már becsukni rendesen, nem ugrott vissza a helyére és a pedál mindig beleakadt, életveszélyes volt már. Így viszont nem tudom leállítani, mindig falhoz kell támasztani, nem valami örömteli változás.

Egyebekben minden oké, megbékéltem vele, hogy dohányzom, készülök a következő leállásra, ami talán csak augusztusban lesz megint, de biztosan el fog jönni, mert akarom. Tartom a tíz szálat, lakásban nem dohányzom, automatikusan nem gyújtok rá, megadom a módját, tudatosan odafigyelek a hatásokra stb. Ennyit tudok tenni.