86. nap nikotin nélkül

Na, elszóltam magam :( 

Tegnap történt valami, ami miatt a tanításra sem tudtam elmenni, és a tudatállapotom is rémesen beszűkült. Sikerült megint egy olyan idegállapotba kerülni, amiről azt hittem, hogy már a múlté. Szörnyű hibának érzem, hogy nincs itthon semmilyen nyugtató, a Neurexan rég elfogyott, és Hova tablettának sem éreztem szükségét venni, mert hát mit nekem idegesség, ugyebár, majd én rágózok. Én marha! :(

Nincs itthon egy szál nullás cigi sem, mivelhogy én majd arról is ügyesen leállok, szóval ezt jól elszúrtam, nincs mihez nyúlnom. Oké, rágózom, amióta csak felébredtem, és tegnap is egész délután rágóztam (és rágóztam és rágóztam), és már a végén a rágózástól voltam ideges, ezért abbahagytam, de a feszültség olyan magas volt bennem, hogy újra rákezdtem, és ezt a libikókát játszottam aztán egész nap.

Ezek pont az igazán necces visszaesős helyzetek. Ezek pont azok az idegállapotok, amiktől az ember gondol egyet, és “Mit kínlódok én itt” felkiáltással elszalad a boltba, és vesz egy cigit. És ahogy most ezt leírtam, el is képzeltem, és nagyon megnyugtatónak találtam a gondolatot. A fene egye meg. Bassza meg az egész, nem mehetek el a boltba. Különben is, hajnali 3 óra, nincs nyitva semmi. Kidobott az ágy, nem csodálom. Na de pár óra, és nyitnak.

Be kell vennem egy Liberisant. Idejét sem tudom, hogy mikor kellett utoljára. (Dehogynem tudom, itt van a blogban, meg is néztem, január 16., kb. két hete.) Most várom, hogy hasson. Tegnap is bevehettem volna, csak annyira szét voltam csúszva agyilag, hogy eszembe sem jutott.

És most kapcsolok, de hülye vagyok, hát van itthon macskagyökér tea! (A cicáknak vettem valamikor, nem is magamnak, mert csináltam belőle szagos párnát, imádták is, csak aztán szétcincálták, szétrágták az egészet, a macskagyökér meg szanaszét szóródott, szóval abbahagytam, a tea pedig megmaradt. Olyan büdös, hogy a gyógyszertárban is külön be van csomagolva egy plusz nejlonba :)

Na jó, akkor most megyek is teát főzni. Majd beszámolok, hogy mi volt ma. Merőkanál-kiszállítást vállaltam, jó is lesz kilépni valahová a világba, és valami értelmeset csinálni, nem pedig itt nyafogni, bezárva a lakásba.

-----------------------------gondolatok

Az a baj, hogy ezek a beszűkült tudatállapotok (félelmek, szorongások, idegeskedések) olyan súlyosan ráülnek a pszichémre, hogy nincsenek is igazán józan gondolataim.

Például csak ma reggel jutott eszembe a gyógyszer is, a macskagyökér is, sőt, most így utólag azt látom, hogy el kellett volna mennem hazulról, sétálni egyet a hidegben, sokkal jobban éreztem volna magam. De ezek az egyszerű megoldások valamiért nem tudtak átvergődni a sötétségfalon, és minden józan megoldás helyett itthon kínlódtam, tévéztem, pattogatott kukoricát és csokit zabáltam, és próbáltam tartani magam valahogy.

Az is baj, hogy ilyenkor senkit nem tudok felhívni sem, mert engem ne sajnáljon senki, meg ne adjon bölcs tanácsokat, úgysem érti a helyzetet (mert nem tudom elmondani akárkinek) ha meg nem tudok beszélni a gondomról, akkor meg mi a fenének hívjak bárkit is????  Hogy irigyeljem, amiért neki semmi hasonló baja nincs?! És beszélgessünk a semmiről? Vagy az ő bajáról, ami jelen pillanatban csöppet sem érdekel? Nesze neked együttérzés. De miért kéne úgy csinálnom, mintha érdekelne? Ez tiszteletlenség a másikkal szemben. Az önzés irgalmatlan erőven húzza befelé a figyelmem, valami elképesztő, hogy mennyire.

Sajnos, ilyenkor még meditálni sem tudok leülni, még egy kurva légzőgyakorlatot sem vagyok képes csinálni, ami elég baj, hiszen irtó sokat tudnának segíteni biztosan, de az a helyzet, hogy ezeknek a mentőöveknek az igénybevételéhez már azért minimálisan le kell csillapodni, ki kell tudni dugni a fejet a trutyiból.

Az egyetlen esély egy ilyen állapotban a “mindenképpen kitartani addig, amíg jobb nem lesz”. Csakhogy nem látszik ám a vége, és érzésszinten egy örökkévalóságnak is túnhet.

Igen, sokkal jobban értem a visszaesés lépéseit. Valószínűleg más drogoknál is így lehet. Elveszíti az ember a józansághoz való hozzáférést, és érzésszinten hoz döntéseket, ami nem azt jelenti, hogy a tudatban nincs jelen a gondolat, hogy nem kéne megtenni valamit, de a szívben nincs ott az ész.

Oké, leírva látom, hogy ez így nagyon ellentmondásosan néz ki, de úgy értem, hogy igenis, a szívben az ész is ott tud lenni, valahogy úgy hívnám, hogy a “józanság szíve”, szóval amikor a szívben nem csak az ösztönök és az érzések vannak ott, hanem az egész józan tudatosság is.

“Mert nem a félelemnek a lelkét adta nekünk az úr, hanem az erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét”. Ez a mondat a bibliából nagyon erősen megmaradt bennem, még régról, amikor még közelebb álltam a kereszténységhez, mint most. Soha nem fordítottam hátat a kereszténységnek igazán, csak a gyakorlásban ritkábban jönnek elő a keresztény gondolatok, holott igazán szépek tudnak lenni. A segítő szavak úgyis a Lámától jönnek, még ha Szentléleknek hívjuk is.

--------------------Update
A cicák megérezték, hogy valahol a lakásban felbukkant a macskagyökér, fel is ébredtek, és Zoknika még a teából is majdnem ivott. El kellett dugnom a leszűrt teát, mielőtt felborítják az asztalon :D Nincs is olyan rossz íze, ahhoz képest, hogy gyógytea. A gyógyteákról az a tapasztalatom, hogy egytől-egyig rettenetes ízük van, elképzelni nem tudom, hogy bizonyos emberek hogy képesek élvezetből inni, én mindig csak betegség idején használom őket, akkor viszont szívből örülök nekik.