Előzmények és motivációk
Egész életemben dohányoztam. Kb. 23 évesen kezdtem el, “társadalmi nyomásra”, ami azt jelenti, hogy az új cégnél mindenki dohányzott, és rendszeresen kijártak a bejárat elé szünetelni. Azt gondoltam magamban, hogy nekem is jár a szünet, hát kimentem velük. Először csak egy-egy slukkot, majd egy-egy szál cigiket kértem, végül megvettem magamnak az első dobozt, hogy ne kunyeráljak mindig. Hát így kezdődött. A dokinő mondta, hogy nem is képzelném, milyen sokan kezdték így.
Ez azt jelenti, hogy 34 éve cigizek, mivel most vagyok 57. Hát ez még palacsintából is elég sok, nem igaz?! :) Általánosságban a napi egy doboz volt jellemző, néha kevesebb, bulik idején akár több is. Mondhatjuk, hogy eddig szerencsém volt a cigivel, mert különösebb bajom nem volt belőle. Ez persze nem jelenti azt, hogy soha nem is lenne, hiszen a szervezet öregszik, kevésbé tolerálja a hülyeséget. Mégsem emiatt szeretnék leszokni.
A helyzet az, hogy elegem lett a függőségből. Elegem lett abból, hogy állandóan e körül forog az életem: van-e pénzem cigire, van-e itthon cigi, ha otthonhagytam a cigit: gyorsan venni kell, rágyújthatok-e, nemgyújthatok, ki kell menni a hidegbe, micsodahülyeség-hogynemlehet-rágyújtaniitt, jajezafaxni, necsináljátokmár. :)
Nem említem a motivációk között az anyagiakat, pedig fontos része a dolognak, hogy soha nincs elég pénzem cigire, mindig más rovására kell költeni rá, és ebből is elegem van. De ha csak ez lenne a probléma, a leszokáshoz nem lenne elég. Azt nem mondom, hogy nem fogja megtámogatni a jó érzéseket az a sok pénz, ami megmarad, és be is kalkuláltam a “támogató gondolatok” közé, de közben érzem azt a belső vállrándítást, amit szoktam, hogy “leszarom, veszek egy cigit”. Eccerélünk :) Ez tipikus függőségi tünet.
A másik, ami miatt nagyon szeretnék leszokni, hogy 34 éve fogalmam sincs, hogy mi az a teljes és tökéletes nyugalom. Csak arról van fogalmam, hogy milyen az idegesség, amit a nikotinhiány okoz, és az a nyugalom, amit átélek, pusztán egy kívülről jövő , anyag által keltett elégedettség, amelynek hiánya azonnali nyugtalanságot okoz. Márpedig ez nem valódi, nem igazi nyugalom. Soha nem leszek képes megvalósítani a nyugalom állapotát, ha csak akkor vagyok az, amikor tudom, hogy rágyújthatok záros határidőn belül. Amíg nem teszem le a cigit, nem lehetek soha szabad. Ráadásul legfőbb reggeli gyakorlásaim során szembe kell néznem a kötődések elvágásával, ami számomra most elsősorban a cigit jelenti: soha semmihez (és senkihez!) nem kötődtem ennyire.
Elég volt. A halálba nem vihetem magammal úgysem. Márpedig a halál utáni állapot nem egy fáklyásmenet, nem vihetek magammal egy ilyen erős sóvárgást, függőséget. Egyébként most már több helyen is bevallják, hogy a nikotin a heroinnal egyenértékű erősségű drognak számít, legalábbis a leszokást illetően.
Tavaly vettem menedéket (2021). Viszont hét éve vallom buddhista gyakorlónak magam, 2015 óta. Nem véletlen, hogy ilyen sokat vártam a menedékvétellel: az egy nagyon komoly fogadalomtétel, és én mindig komolyan vettem az ígéreteimet :) De sajnos, előbb meg kellett születnie az őszinte vágynak, hogy képes leszek elengedni a cigit, mert előtte még csak elgondolni sem mertem, így aztán a menedékvételt is csak halogattam.
Elmondhatatlanul szükségem volt a cigire, legalábbis én így éreztem. Mindent ehhez kötöttem: a szünetet, a jutalmat, a vigasztalást, a dédelgetést, az örömöt, a pihenést, a dicséretet, a nyugalmat. Nem nagyon van más luxus az életemben, már eléggé lecsupaszítottam magam. Na jó, azért van még a csoki, bár mintha allergiás tüneteim lennének tőle. Szóval ez az utolsó nagy és nehéz lépés a tisztulásom útján, de eléggé el vagyok szánva. Hogy ez az elszántság mennyire elég, “majd meglátjuk”.
A menedékvétel augusztusban volt, és rá fél évvel tettem meg az első valódi lépést (addig csak féltem és szorongtam, és hát folyamatos fogadalomszegésben voltam, a nem ártás fogadalmának megszegésében - remélem, sikerült megtisztítani ezt azzal az őszinte szándékkal, hogy véget vetek neki mielőbb).
2022. április, történelmi jelentőségű hónap! :) Nagy hálával tartozom Gombás doktornőnek, akit megkerestem, hogy segítsen. Kezembe nyomott egy gyógyszert, hogy “na, akkor ezt el kell kezdeni szedni”, és három nap után abba kell hagyni a dohányzást. Hát az, hogy pánikba estem, az nem kifejezés! Soha nem szorongtam ennyire semmikor, még talán szülés előtt sem. Mégis elkezdtem, és a gyógyszerrel, akupunktúrával sikerült majdnem három hónapra leállnom, egészen pontosan 11 hétre.
Nem volt fáklyásmenet, bevallom, és akkor nagyon enyhén fogalmaztam. De erről majd később! :) Mégis sikerült. Igaz, hogy nyáron visszaestem, de már van egy tapasztalatom arról, hogy meg tudom csinálni. Előtte végig a hitetlenkedéssel küzdöttem, hogy nem leszek rá képes, meg sem próbálom, úgyis hiába. Most már egy kicsit nyugodtabb vagyok, nagyon bízom a gyógyszerben (is), és talán magamban is jobban.
Most sokkal tudatosabban indulok neki az egésznek. Már hónapok óta tervezem ezt a leszokást, időpontot tűztem ki, és lelkiekben is készülök.
Felszerelkeztem nyugtatóval (van egy ilyen homeopátiás, zseniális nyugtató, Neurexannak hívják), magneB6 vitamin, D3 vitamin, és háztartási keksz rágcsáláshoz, rágógumihegyek, és van ez a kis fültisztító pálcika, amit marha jó rágcsálni.
Már tudom, hogy cukorkát nem ehetek, mert képes vagyok bevágni egy egész csomaggal egy nap alatt, és már így is felszedtem egy csomó fölösleget, amit nemhogy növelni nem szeretnék, hanem inkább le is adnék úgy tíz kilót legalább. Ehhez pedig mozgás kell (régi igazság a fogyáshoz: fele annyi kaja, kétszer annyi mozgás).
Szóval emiatt is izgulok kicsit(?!), mert tudom, hogy meg leszek sértődve rettenetesen, az egész miatt. Fel vagyok készülve a következő gondolatokra: “Miért kell ezt nekem csinálni?! Ki találta ki ezt a hülyeséget?! Fáradt vagyok és nincs semmi segítségem!! Brühühü, senki nem szeret! :( Kell nekem a jutalom, a vigasztalás, a dédelgetés... mi lesz velem így, ki fog szeretni a cigi helyett???? Ki mondta, hogy nem cigizhetek?! Hol van ez a valaki?! Jól beolvasok neki, csak jöjjön ide, idióta!” .....és a többi :DDD
Szép folyamatosan teszem majd fel ide az adott napokat, kis elcsúszással a valós időtől, de jövök :)