14. nap nikotinnal

Amióta tavaly októberben elkezdtem ezt az egész leszokás-projektet, azóta képtelen vagyok kiegyensúlyozottan elvitorlázni akár csak két-három napot is. A hangulatom minősége napról napra folyamatosan ugrál a bányászbéka segge alól kb. a vízszintig, annál magasabbra szinte soha nem megyek, valami folyton visszahúz, és most már kezd a hócipőm tele lenni ezzel az egész rohadt ingadozással.

Szeretnék egy egész hétig folyamatosan nyugodt lenni, és szeretnék utána úgy is maradni. Képzeletemben fényes és boldog hónapok(!) emléke bukkan fel, és néha úgy érzem, elérhetetlen álommá kezd válni egy olyan régi tudatállapot, ami annak idején erőfeszítés nélkül megvalósult hosszú időre, nem csak napokra.

Most nem akarom rákenni az egészet a leszokásra, de valami köze biztosan van hozzá. És az is biztos, hogy a képzelet megszépíti a múltat, és nyilván nem volt azért hónapokig fenékig tejfel minden. De mégis, néha megbánom, hogy belevágtam a leszokásba. Tökéletesen a feje tetejére állította z életemet és engem is.

Ugyanakkor biztosan tudom, hogy ezt a szenvedést végig kell csinálni ahhoz, hogy valódi nyugalmat és valódi kiegyensúlyozottságot érezzek. Át kell világítani a sötétben rejtőzködő belső akadályokat, ami nem engednek engem szabadon vitorlázni. Csak éppen most már kezd kurva unalmas lenni ez a sok akadály :(