Harmadik nap nikotin nélkül

Nagyon jó érzés erre gondolni. Hogy ez már a harmadik nap nikotin nélkül, és még élek!! És nem is volt olyan vészes, tényleg. Irtó sokat segít a gyógyszer, a nyugtató és az Iquos a nikotinmentes füstölőkkel. Azt érzem, hogy ha nem lenne, reggel még nagyon hiányozna a szertartás. Igen, igen, tudom, tudom. Erről is le kell állni majd. Mert trigger lesz. De hadd segítsek már magamnak annyit, amennyit tudok! Most még kell, később elengedem.

Most azt csinálom egyébként, hogy minden alkalommal, ha a teraszon “héderezek”, egy füstölőt is felajánlok a “tökéletes nagy leszokásnak”, és kérem a buddhákat, hogy segítsenek mindenkinek, aki le akar szokni, köztük nekem is :) Erővel, jó érzésekkel, eltökéltséggel, elszántsággal, nyugalommal és mindenféle más módokon, amiket nem is tudok elképzelni.

Vigyázni kell majd, hogy ne bízzam el magam, és ezt a hozzáállást őrizzem sokáig. Emlékszem, hogy voltak ilyen gőgös pillanataim tavasszal, hogy “jaj, hát megy ez nekem, nem is olyan vészes”, és pont ettől a hozzáállástól veszítettem el azt az éberséget, ami végül is a visszaeséshez vezetett.
Szóval csak óvatosan :)

Ma Merőkanál ételosztás, én vagyok a szervező. Ez egy szokásos dohányzós helyzet, ahol sokan cigiznek majd, és ezért nekem most nagyon erősnek kell lennem. Ráadásul este aukció, ahol illik ott lennem, szóval nagy kihívás ez a mai nap. Még nem állok olyan jól, erősen meg kell vetnem a lábaimat a leszokás talaján, erős hívásokat fogok érezni majd, fel kell készülnöm. Nem tudom, hogy beszéljek-e róla vagy sem. Ha beszélek, talán felkavarodik. Ha viszont nem, akkor beszorul az egész belülre. Nem tudom, hogy legyen. Talán estére visszajövök beszámolni, hogy mi volt.