Nyolcadik nap nikotin nélkül

Az a helyzet, hogy tegnap egész nap küzdöttem a rágyújtási vággyal. Sokkal többször eszembe jutott, mint eddig, és a rágyújtási rutin sokszor uralkodott el rajtam. Az a furcsa, hogy eszembe sem jutott ellenállni neki, hanem csak azon kaptam magam, hogy kotorászok a nullaszázalékosok után. És szívtam is őket, egymás után. Nem lesz ez így jó :(
Nem értem, mi történik, mostanáig olyan könnyű volt figyelni. Belefáradtam volna?

Vasárnap utazom. Izgalmas. Egész éjjel azon agyaltam, hogy merjek-e fogadalmat tenni. Nagyon jó lenne! De rettegek. Nem attól félek, hogy megszegem a fogadalmat (második napon még víz sem csúszhat le, nemhogy gyógyszer), hiszen nem vagyok hülye, hanem a pánikrohamoktól és a szenvedéstől, ami a nikotinhiányból adódik majd, és nem vehetek be még nyugtatót sem. Hát szerintem ezt elszúrtam. Ezzel a halogatással, hogy mikor kezdjem a leszokást. Ha időben elkezdem, akkor eltelik egy hónap a Nyungne előtt, és addigra már kiürül a szervezetemből a nikotin, sokkal könnyebb lett volna. Így viszont szerintem ez ugrott :(

Reggelre kelve szokatlanul erős megint a rágyújthatnékom :( De én nem tudom ennyire kontrollálni a tudatomat! Már több, mint egy hete minden erőmet megfeszítve figyelek a belső történésekre, és elfáradtam. Lazul a tudati kontroll, az odafigyelés, és ezért tud a rutin és az ösztön felülemelkedni. Úristen, meddig kell még ennyire figyelni?!
Legutoljára 11 hétig bírtam. Arra emlékszem, hogy hullámokban tört rám a visszaesési vágy, de egyre gyengébb volt, tehát idővel könnyebb lesz majd. Állítólag 4 hónapot kell kihúzni, hogy sokkal könnyebb legyen. Az nagyon sok :( Február végén meglátjuk :(