Tizennegyedik nap nikotin nélkül

 Hú, hát nagyon sok minden történt, el sem tudom mondani. Itt, ezen a fórumon nem is szeretném.

De dohányzásügyben vannak mesélnivalóim :) Voltak nagyon súlyos napok, de a legnehezebb nap tegnap volt. Hazaértem szerdán, és tegnap már munkanap volt, és a szokásos helyeken annyira rám tört a vágy, hogy hajszál híján vettem egy doboz cigit.

Tudni kell, hogy hétfő óta nem vettem be gyógyszert. Megijedtem, hogy az allergiás kiütések a gyógyszertől vannak, hiszen körülbelül akkor kezdődött az egész, amikor elkezdtem szedni. Végül kiderült, hogy valami más van, még tart a nyomozás, de most már akkor nem szedem, ha ilyen jól megvagyok nélküle. Taron a legkönnyebb megállni a dohányzást, az egész park területén szigorúan tilos, hiszen megszentelt terület. Ráadásul ugye fogadalmat is tettem, szóval valahogy eszembe sem jutott, hogy hiányzik. Két napig eszembe sem jutott a cigi, komolyan.

Na, hát tegnap aztán hazaértem a melóból, és gyorsan bevettem egy szemet, két nyugtatóval együtt. Felzaklatott az egész nap, pedig semmi különös nem történt. Csak a szokás ereje, te jó ég, milyen hatalmas!

Amit viszont mindenképpen el kell mondanom, az egy irgalmatlan segítség, amit kaptam a leszokás megkönnyítésére. Egy cikk formájában jött. Én nagyon kedvelem Bajzáth Sanyit, aki felépülő függő, szoktam olvasni a megjelent cikkeit, követem a facebookon, szóval most is adott egy kurva jó interjút a WMN-nek.

Lényeg, hogy ahogy olvasgatom a cikket, rájöttem, hogy tulajdonképpen nézhetném úgy a dohányzásomat, mint drogozást, és a leszokásomat pedig úgy, mint felépülést. Hiszen sokak szerint a nikotin egy nagyon erős drog, valójában idegméreg, miért is ne nézhetném úgy???

Ezek a szavak jöttek szembe, a megvilágosodás erejével:

“A felépülés koránt sem csak azt jelenti, hogy valaki abbahagyja egy szer használatát. Ha csak ennyi változik, akkor nagyon nagy a visszaesés esélye.”

Hát ez az!!! És:

“A felépülőnek el kell sajátítania egy új gondolkodási sémát, új eszközöket kell találnia az érzelmei kezelésére, változtatnia kell a szokásain, tanulnia, fejlődnie kell, növelni az önértékelését. A szerfüggőségből való valódi gyógyulás nem a használat fájdalmas felfüggesztését jelenti, hanem egy szer nélkül is kiegyensúlyozott életet, amelyben kielégítő társas kapcsolatok, mindennapi örömforrások is jelen vannak. A szer elhagyása csak az első lépés.”

Hát igen! Nagyot fordult a világ velem, amikor megértettem, hogy ez rám is vonatkozik. Egyszerűen új életet kell kezdenem, és el kell felejtenem a dohányzós identitásomat, le kell válnom róla. Én már tiszta vagyok. Én már nem dohányzom. És nem szabad sírnom a dohányzás után, nem szabad nyafognom, hogy jajdehiányzik, derágyújtanék, hanem fordítva: büszkén vállalnom kell, hogy én már soha többé nem fogok dohányozni, és ki kell alakítanom az új életemet, ezzel a gondolattal. Tudatosan át kell alakítanom a szokásaimat.

Namost persze ez nem megy egyik napról a másikra, de amikor eszembe jut, hogy esetleg rágyújtanék, akkor beugrik ez a gondolat: “Ja, én már nem dohányzom. Nekem már más életem van, új életem. Lehet, hogy kicsit még üresnek és sivárnak látszik, de nem baj, meg kell töltenem élettel, új örömökkel”.

Szóval jó gondolatok jöttek, segítő gondolatok. Pl.: nem vagyok rászorulva a dohányzásra. Nincs rá szükségem, anélkül is teljes ember vagyok. Csak a helyén maradt egy lyuk, amit be kell foltoznom.
Ez a “nem vagyok rászorulva” gondolat már sokat segített nekem eddig is. A büszkeségemet veszi elő, arra épít, és jól is teszi. Felkapom rá a fejem, és kihúzom magam :)