21. nap nikotin nélkül

Harmadik hete nikotin nélkül vitorlázok. Isten éltessen engem! :) Nagyon ügyesnek és strammnak érzem most magam. Szerintem a legnehezebb részeken már túl vagyok.

Amire figyelni kell szerintem most, az a szilárd elhatározás folyamatos fenntartása, a cigigondolatok komolyan vevése, nem rálegyintés vagy fel sem figyelés, hanem komoly és határozott elhatárolódási szándék, ezeket fel kell ébreszteni. Ha jönnek a fejben az emlékek a cigizésről (jajdekurvajó volt cigizni), akkor fejben legyen mindig mögötte egy felkiáltójel vagy pont. Hogy miért volt annyira jó. Mert csak a dopamin, mert csak az öröm utáni vágy, mert csak egy élvezeti szer, nem életelixír, meg lehet lenni nélküle, de most függésben vagyok , most el kell szakadni. Majd jönnek más örömök, majd kiszabadulok ebből a fogságból egyszer. Csak kitartani. :)

A legrosszabbak az alkudozós gondolatok. Mert alternatívát nyitnak, reményt csillantanak fel. Hogy de mi lenne, ha csak egy szálat. Majd én megállom. Erős vagyok, megállom, hogy csak egyet. Vagy a másik: ha most visszaesnék, haladékot kapnék, és majd megpróbálom újra később, miért ne, most úgyis olyan szar, majd jönnek jobb idők a leszokásra.

Nem. Nem jönnek jobb idők, mindig szar lesz leszokni. És nem, nem vagyok elég erős, nem fogom tudni egy szálnál meghúzni a határt. Ötnél sem. Tíznél sem. Egy pillanat alatt újra egy doboznál tartanék. Bevallom, nagyon jó, hogy nem lehet kapni a Liberisant. Mert ha lehetne, akkor játszadoznék a gondolattal, hogy ott a segítség bármikor, és van esélyem újra leszokni. Így viszont komolyan biztos vagyok benne, hogy soha többé nem próbálnám meg.