40. nap nikotin nélkül

Meg vagyok elégedve a tegnapi nappal, és a reggellel is. Jól vagyok, nincs hiányérzetem, nem kell sem gyógyszer, sem nyugtató. Remélem, a mai nap már is így marad. 

Normál napom lesz, öt gondozással, csak a végén kell majd nagyon figyelnem István bácsinál, hogy ne idegesítsem fel nagyon magam. Még mindig nem értem pontosan, hogy mitől leszek síkideg nála, mert kifejezetten kedvelem az öreget, és nagyon kedves is velem, alig tudom elhárítani a közeledését, de nem ez a baj, ez teljesen kezelhető. 

Hanem a demencia, na, hát azzal borzasztóan küszködök. Az értelmes kommunikációra való törekvés és annak szinte tökéletes sikertelensége teljesen elfáraszt. Sajnos, szerintem a haraggal is küzdök, mert haragszom a betegségre, haragszom a kudarcra, haragszom az egész világra ilyenkor, hiszen az egész univerzum összeesküdött ellenünk, nem tudom megkönnyíteni neki ezeket az utolsó éveket, semmi szép, segítő gondolat nem megy át, illetve ha át is megy, hát sajnos fél óra múlva már a süllyesztőben van. :( 

Szerintem az elvárásaimmal is küzdök, amik sorra kudarcra vannak ítélve, hiszen elvárom, hogy értse, amit mondok, de alig érti. Elvárom, hogy emlékezzen arra, amit mondtam, de nem emlékszik. Elvárom, hogy megtanulja a gyógyszeres szekrény használatát, de képtelen rá. És hiába tudom, hogy a demenciánál ez teljesen természetes, mégis csalódott vagyok és bánt a dolog. Olyan, mintha azt mondanám magamban: “persze, persze, van ez a demencia, de miért nem tudunk kommunikálni?!”Jaaj, nagyon nehéz.

A múltkoriban meg is fordult a fejemben, hogy abbahagyom az egészet. Nem megy ez nekem, képtelen vagyok elfogadni a demenciát, nem tudom kezelni, kész. Szerencsére a kollégák ilyenkor segítenek, amennyire tudnak. Sajnos, önfejű vagyok, és kurvára ragaszkodom ahhoz az értékrendemhez, hogy mindent kommunikációval kell és lehet is megoldani. 

ÁÁááá, most lebuktam, illetve kibukott. Na ezért jó blogot írni. Jó ötlet volt :) Szóval ezexerint az a bajom, hogy úgy tanultam, azon az alapon nyugszik a világom, a világnézetem, az egész értékrendem, hogy a kommunikáció mindenek felett megoldás mindenre. Külső és belső kommunikáció, kapcsolat, ez a világ, ez a világ működése, és én is így működöm, és mindenki működjön így. És ez a nézetem mond most tökéletes csődöt, és ez a baj. Éééééértem.

Aha, na jó lesz akkor ezt emészteni. :) Negyvenedik nap, nikotin nélkül. Újabb jubileum, nagy felismerésekkel. Ezt már szeretem :D