49. nap nikotin nélkül

Mindenféle dolgok történtek, de dohányzás-ügyben nem történt változás, azért is nem írtam.

Illetve egy említésre méltó dolog azért akad, felbukkant egy új varázsszó: a közönséges. Ha arra gondolok, hogy rágyújtanék, mindig beugrik ez. Jobb szó, mint a “kéjsóvár, élvhajhász” szavak, mert ezektől is szívesen elhatárolódom, de a “közönséges” sokkal ütősebb valamiért. Jobban fáj :) 

Nem szeretnék közönséges örömök rabja lenni, nem szeretnék közönséges lenni. Van ennek a szónak egy fájó, egy bántó jelentése is. Mert ugye, nem csak azt jelenti, egyszerű, átlagos, nem azt jelenti, hogy a közönséges, egyszerű örömöket ki kell iktatni az életből, mert igenis egy jó kaja, egy jó film, finom csoki vagy bármi egyszerű élvezet jogos és helyénvaló lehet, tehát nem ilyen értelemben közönséges, hanem abban a pejoratív, negatív értelemben, amikor valami vagy valaki úgy közönséges, hogy önmaga alatti, hogy az elérhető helyett megalkudott, a lehetséges helyett a beért, az igényes helyett igénytelen. Önmaga alatti. Ez jó, ez tetszik. Nem tudom, honnan jött, de világít ez a mondat. Imádom :)

Holnap Szenteste. Holnap leszek 50 napos. Szép ünnep! :)