102. nap - visszaesés után 5 nappal

8 szállal zártam a napot tegnap.

Érzem, ahogy szippant vissza a dohányzás önmagába :( Újra helyet kapott az életemben, és például amíg még tegnap reggel kibírtam, hogy nem gyújtok rá addig, míg el nem indulok dolgozni (bár elég nehezen), addig ma már az ébredés után második gondolatom volt, és kb. fél óra ébrenlét utána nem is bírtam tovább, kiköltöztem a lépcsőház elé a lépcsőre cigizni.

A lakásban továbbra is tilos. Tegnap nagyon kerülgetett a gondolat, hogy a teraszon rágyújthatnék (“Ugyan már, csak most, csak egy szálat”), de érzem, hogy azzal vége mindennek. Vége a maximum 10 szálnak, vége a kontrollnak, újra átveszi az irányítást és maga alá gyűr.

Most már sokkal jobban értem, hogy dolgozik a nikotin. Lassan cserkészi be az embert. Először még nem érzed, hogy húz, egészen sokáig. Én például tegnap délután éreztem először, hogy nehéz megállni a rágyújtást. Elég szar érzés. Mert előrevetíti a jövőt, és kétségeim támadtak, meddig bírom tartani magam ezzel az 5-10 szállal. Sőt, most már biztos, hogy az 5 szál soha nem fog is menni.