61. nap nikotin nélkül

Tegnap egész nap az járt a fejemben, hogy miért szakadok el ilyen nehezen, mi a fő oka annak, hogy ennyire ragaszkodom a dohányzáshoz, hátha rájönnék magamtól.

Főképp a látványa egyébként az, ami vonz, ahogy az ember fogja a cigit, beleszippant, kifújja, aztán megint csak fogja, és a kis pálcika füstöl a kezében, és olyan szépnek látom az egészet, olyan vonzónak, olyan vagánynak. :)

És igen, azt hiszem, a vagányságnál van elásva a dolog. Nagyon vagány dolog cigizni, aki cigizik, az olyan (és itt megkerestem a szinonimaszótárat, ezek jöttek, és tényleg így is gondolom, hogy aki vagány az): merész, rettenthetetlen, halálmegvető, vakmerő, bátor, kalandvágyó, tökös, hősies, bevállalós, elszánt, heroikus, oroszlánszívű, rátermett, félelmet nem ismerő.

Na, hát ez én mind szeretnék lenni. Vagy legalábbis szeretnék ilyennek látszani. Elképesztő :) Oké, ezt még emésztenem kell, majd jövök.