67. nap nikotin nélkül

Na, hát a matek nem volt soha erősségem: szóval mostantól lesz tíz nap múlva az a nap, amikor tavasszal visszaestem, és érdekes, hogy mennyire várom, mintha az, hogy most majd nem esek vissza esetleg, garancia lenne bármire is.

Öööö... tegnap délután arra gondoltam, hogy mi lenne, ha csak a nyári balatoni nyaralás idejére felfüggeszteném a leszokást, mondjuk úgy két hétre. Annyira jólesett elgondolni ezt, hogy halál komolyan számításba is vettem, sőt, már-már el is döntöttem. Elképzeltem, hogy rágyújtok, hogy két hétig úgy cigizek, mintha le sem szoktam volna (úristen, de jó), és akkor utána ott a Liberisan, és majd leszokom két hét után rendesen, mint most. És hogy esetleg ezt minden évben megcsinálhatnám, biztosan nem olyan nehéz két hét dohányzásról leállni minden évben, mint 34 évről most.

Úristen, nem jó mégsem, hogy van ez a gyógyszer, sejtettem, hogy ez lesz, elkezdtem alkudozni. Ráadásul kiderült, hogy András nem is akar leszokni, és Ancsa sem nagyon lelkesedik, szóval most itt van két doboz Liberisan, itt röhög a polcon. Olyan, mintha lenne két doboz cigi itthon a polcon, kb. olyan erejű csábítás.

Aztán aludtam rá egyet, és most úgy gondolom, hogy nyáron fél éve lesz, hogy nem dohányzom, kár lenne elrontani. És hogy most olyan szépen, tisztán érzem magam, nem biztos, hogy jó ötlet újra összekoszolni testem-lelkem. Sokat dolgoztam azért, hogy így legyek, ahogy most vagyok, és elég szar volt idáig eljutni. Kezdjem elölről? És ha nem tudom abbahagyni két hét után? De ha tudom is, biztosan annyira kurva jó lenne? Most komolyan, elölről kell kezdeni a motivációk felidézését?

Tegnap egész jó ötletnek tűnt, de így leírva most már egy éktelen marhaság. 

Miért olyan irtó nehéz ezt a libikókát abbahagyni? :( Meddig jönnek még ezek az éktelen marhaságok?!