72. nap nikotin nélkül

Ma újra Merőkanál, de most csak bringás kört viszek, általában a belvárosi részt szoktam, a másik két kör túl nagy nekem, vagy az adagok, vagy a távolság miatt. Körülbelül 20-25 címre viszünk minden vasárnap meleg ételt. Nagyon jó érzés :)

Egy ilyen bringás kiszállítás nem veszélyes dohányzás szempontjából, normál munkanapnak számítom :) Viszont holnap sajnos temetés, Béla bácsimé. Nem szoktam temetésre járni. Szerintem ez lesz az utolsó alkalom. Hogy ilyen közel engedtem valakit. Aki nem családtag.

Hát.... öööö... az elég kemény menet lesz. Fel kell készülnöm rá. Sokan cigiznek, például Gyuszi is, és a szívem is fájni fog, szóval biztosan hiányozni fog nagyon valami vigasztalás. Lehet, hogy elmegyek a Lidl-be nullásért, mert már csak 4 szál van belőle, nem izgattam magam emiatt, úgy gondoltam, leállok azzal is már, drága is, meg minden. Tényleg az utóbbi napokban alig-alig volt rá szükségem, inkább csak reggel a kávéhoz még.

Viszont felmerült egy újabb probléma: mivel irtó sokat rágózom, gyakorlatilag reggeltől estig, a rágózás nagyon érzékennyé teszi a nyelvemet. Időnként rá is harapok, és valamiért az ennivaló is jobban felsérti, mint máskor, szóval tegnap este már egészen konkrétan fájt mindenhol, nagyon kellemetlen. Ugyanis nem merek enni, félek, hogy még jobban felsértődik, nem tudok jóízűen megenni semmit. Reggelre mondjuk sokat javult, de most meg alig merek rágózni :(

Pedig jelen pillanatban az egyetlen olyan szövetséges a rágó, ami azonnali enyhülést nyújt rágyújtási kényszer idején, sőt, már a rágózás gondolata maga is megnyugtat. A kisboltos Józsival hozattam egy százas csomag Turbó-rágót, 2800 forint, meg is jött, hétfőn elhozom. Három darab kell belőle egyszerre, kíváncsi vagyok, meddig lesz elég. Két hónapra saccolom.

Tegnap a teraszon meggyújtottam egy füstölőt, a kezembe vettem, és nézegettem a gyönyörű, kékes-fehéres füstöt a napfényben. Nincs az a cigaretta, aminek ennyire gyönyörű füstje lenne. Egészen elrévedtem a nézésében. Jó volt :) Érdekes módon, fontos része volt ennek, hogy a kezemben tartsam a pálcikát, nem volt elég beletenni a tartóba, úgy éreztem, akkor nincs vele semmilyen kapcsolatom, nem hozzám tartozik.

Miért kell, hogy a füst hozzám tartozzon? Miért kell, hogy a részem legyen?