77. nap nikotin nélkül

Na, itt van a rettegett hetvenhetedik nap.

Hát egyelőre semmi különöset nem érzek, tegnap sem nagyon kellett küzdeni a vággyal, és ma sem látom, hogy olyan nagy küzdelem lenne várható. Tökéletes megnyugvásban vagyok, néha-néha eszembe jut ugyan, hogy milyen jó lesz majd nyáron rágyújtani, aztán eszembe jut rögtön utána az is, hogy talán mégsem lesz jó, és ebben az ellentmondásban teljesen érthetetlenül megnyugodva vitorlázok tovább, minden gond nélkül.

Azt hiszem, a szabad döntés lehetősége nyugtat meg, de végtelenül. Hogy ha nyáron rágyújtok majd, akkor nem a vágy kérlelhetetlen húzásának fogok engedelmeskedni (vakon és tehetetlenül), hanem egy tiszta, átgondolt belső döntés lesz. Szerintem ilyen lehet az, amikor valaki független.

Azt hiszem, erre vágyom, erre a szabadságra, függetlenségre. Hogy én dönthessem el, hogy mikor dohányzom, és mikor nem. Hogy ne a vágy sodorjon, és ne a félelem tartson vissza.

Bilibe lóg a kezem, tudom. De merjünk nagyot álmodni!!