80. nap nikotin nélkül

Olyan szép kerek szám ez a nyolcvan, aztán még két hónap sincs az egész, csak majd 4 nap múlva lesz. Basszus, milyen nehéz elérni a két hónapot!

A legnehezebb megszabadulni a levert, “deprimált” hangulattól. Egyszerűen vissza-visszatér, mintha egy gumin húznám magam után, ami soha nem akar elszakadni, csak néha megnyúlik, és azt hiszed, hogy már megszabadultál, pedig dehogy. Az egyetlen, ami ilyenkor segít, az a nyárra gondolás, szinte azonnal jobb kedvem lesz.

Most az a legújabb, hogy nem szeretnék reggel sem nullásat füstölni, kávézok, és azonnal elkezdek rágózni. Igazából kizárólag a füstölés látványa miatt csináltam, de olyan kis hókadt füstje van, olyan kis gyenge utánzat. Ettől épp tegnap sértődtem meg, valamikor nap közben.

Pedig ezek a nullás füstölők még szebb és sűtűbb füstöt is csinálnak, mint a nikotinos heets cigikék. Ebből is látszik, hogy amíg van nikotin, addig leszarod a füstöt, igazából. És csak hiszed, hogy a füst a fontos, pedig nem is. És utána aztán haragszol a nullás cigire, hogy nincs elég szép füstje. De valójában arra haragszol, hogy nincs benne nikotin.

Szóval hagyjuk abba a néphülyítést, ennyi elég volt. Mostanáig segített, de már inkább idegesít, főképp, hogy ilyen kurva drága.