Hatodik nap nikotin nélkül

Ehhez a naphoz nem tudok sokat hozzáfűzni. Szépen elvitorláztam egész nap nyugodtan, még nyugtatót sem kellett bevennem. Viszont néhány érdekes gondolatom a függésről, és a nikotinnal való kapcsolatomról.

Példának okáért a legrosszabb érzés, amivel a legtöbbet küzdök, ez a “soha többé” érzése, hogy soha többé nem gyújthatok rá. Nem csak azért, mert olyan véglegesnek tűnik, olyan visszavonhatatlan. Hanem azért is, mert egyszerűen el sem tudom képzelni magam anélkül, hogy dohányozzak. Olyan régóta csinálom, és annyira meghatároz engem, és én is így határozom meg magam évek óta. És ilyenkor annyiféle érzés suhan át rajtam, hogy ihaj.

Pl. hogy “jaj, de szomorú ez, és hogy mivé lesz a világ dohányzás nélkül’?! (mármint az én világom) Szürkének, unalmasnak és boldogság nélkülinek tűnik az olyan élet, ahol nincs dohányzás. És akkor most hogyan lesz ezután? Soha többé nem leszek boldog? Vagy mi a fene?!

Ami ilyenkor a legtöbbet segít, az az, hogy elképzelem, hogy mások vajon hogy csinálják?! Akik nem cigiznek?! Hát valahogyan csak csinálják ők is, ők is élnek valami módon, nem?! Nekik nem kell a cigi, és mégis teljes életet élnek. Örülnek, tudnak boldogok lenni néha... De könyörgöm, hogy csinálják?! És én hogy csináltam 23 éves koromig? Hát addig is éltem valahogyan, nem?! És nem emlékszem, hogy boldogtalan lettem volna, éltem ugyanígy, csak ez a kurva függés, az nem volt ott, de anélkül is színes volt a világ. Egyszerűen elfelejtettem szabadon élni, ez van.

Ezeken a gondolatokon aztán elrugóztam. Hogy milyen szinten homályosítja el a világot a nikotinfüggőség!!! Hogy el akarja hitetni velem, hogy nélküle meghalok, nélküle szürke és unalmas lesz a világ, és akár kössem is fel magam, mert így már nem is érdemes élni. Elképesztő.

Ki kell ebből mászni. Ebből a hamis világképből. Aki soha nem dohányzott, az el sem tudja képzelni, milyen torz és hamis képet fest a nikotinfüggés a világról. Ez egyébként az alkoholra is igaz. Csak arról sokkal könnyebb leállni, de ugyanígy próbálja veled elhitetni, hogy a világ nélküle csakis szar lehet.

Egy kicsit olyan ördögi az egész, komolyan. Nem is kicsit.

Valójában tehát leszokáskor az történik, hogy lehántoljuk a tudatunkról a hamis világképet, amit mi magunk építettünk fel magunk köré nikotinból, alkoholból, drogokból vagy egyéb színesítő-boldogító alapanyagokból. Mondjuk én a csokit is idesorolom, ha kifejezetten boldogítás céljából eszegetjük, rendszeresen. Simán lehet ettől is függővé válni :)

És az benne a bazi nagy csapda, hogy az első időkben a valóságot csak sötét színben tudjuk megtapasztalni, nem látjuk, hogy később kivilágosodik majd és megfényesül, nem tudjuk, nem érezzük, és hiába mondják mások, nem tudjuk elhinni. Csak a nyomorúságot érezzük és a hiányt, és hogy "nélküle" vége az életnek. De nem, nincs, nincs. Csak egy kicsit a hitünket kell megtámogatni belülről.