Kilencedik nap nikotin nélkül

Nagyon nehéz tudatállapotok voltak tegnap. Az egész napomon végig ott ült egy sötét madár. Nem mondhatnám, hogy rá akartam volna gyújtani, és az lett volna a baj, csak az általános világlátásom sötétedett el. Mindent olyan keserűen láttam, és magamat is egy olyan kis nyomorultnak. Ez is biztosan elvonási tünet. Estére jobb lett egy kicsit.

Már előre tartok tóle, hogy mi lesz, ha elfogy a győgyszer. Ilyenkor sehogysem találom azt a “magasztos belső tartást”, amit úgy szeretek a tanításokban, és amiben most már egészen sokáig tudok tartózkodni (önmagamhoz képest).

Viszont milyen érdekes, ahogy jönnek szembe a segítő gondolatok, a WMN cikkében is pont egy csaj a leszokásáról ír, és megütötte a fülemet néhány szó. Például, az első három nap a legrosszabb, és azon már túl vagyok! :) Ennek nagyon örültem. És abba is nagyon betalált, hogy “De egy dohányosnak dohány nélkül az élet üres és sivár és szomorú. Valamit csak jó lenne füstölni, amiben nincs nikotin” Haha, hát igen, ennek is nagyon örültem, mert ezexerint nem csak szerintem üres és sivár az élet a dohányzás nélkül. De ezt már régebben kifejtettem, hogy ez kamu, és csak a függőség okozza ezeket a gondolatokat, amitől idővel megszabadul az ember.

Itt a cikk, érdemes elolvasni, jólesett nekem is: 
https://wmn.hu/wmn-egszsg/58763-igy-lettem-a-vodka-kolas-lancdohanyos-csajbol-citromfuteat-kortyolgato-mamika-ujraolvaso

Holnap utazom. Nagyon izgulok. Úgy döntöttem, mégiscsak fogadalmat teszek. Meg kell szenvedni a megszenvednivalókat. Ez a gondolat nem tudom honnan jött. De nagyon megerősít. Arról szól, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet megúszni, hiába próbálod, és nem is kell. Mert talán pont a szenvedés által tisztulnak meg a dolgok.  Én mindent megtettem, hogy ne szenvedjek, ennél többet nem tudok tenni.  Ha mégis fájni fog, akkor hadd fájjon. Ha szenvedni kell, akkor szenvedni fogok. Hűha, de bátor vagyok!.:) Jó érzés.