24. nap nikotin nélkül

Tegnap, miután reggel kitettem a posztot, később nagyon érdekes tapasztalatom lett. Úgy érzem, történelmi jelentőségű.

A körvonalazatlan öröm testet öltött bennem :) Nagyon-nagyon-nagy dolog. Magamtól, spontán örömöt érzek újra! Na, nem valami nagy dolgoktól, hanem átlagos, hétköznapi gondolatoktól, például tegnap, ahogy nézegettem a facebookot reggel, szembejöttek gyönyörű Szentendre-fotók, ahogy felállították a karácsonyfát a fő téren, és az üres város azokkal a gyönyörű fényekkel, és azt éreztem, hogy örülök, hogy milyen szép, és boldog vagyok, hogy ez az én városom, és micsoda tök jó lenne ott sétálni most, és sehol egy lélek, üresek az utcák, imádom, és ez a város a legszebb a világon :) 

Nagyon szép, tiszta örömöt éreztem. Ez csak azért nagy dolog, mert az elmúlt három hétben nagyon ritka madár volt az öröm nálam, maximum főleg csokoládétól, finom kajától vagy forró kávétól tudtam érezni ezt az érzést, tehát szükségem volt hozzá segédeszközökre, de még akkor sem volt ilyen tiszta és édes. De most, hát ez óriási, komolyan!

Nyilván, aki otthon van a leszokásban (nem azért, mert már olyan sokszor próbálta és egyszer sem sikerült, haha), hanem szakember vagy mittudomén, az tudja, hogy miért van ez. Sejtem, hogy a dompamintermeléssel van kapcsolatban.

Valami olyasmi lehet, hogy eddig az agy a nikotin hatására termelte a dopamint, és most, hogy nincs nikotin, az örömérzetet újra meg kell tanulni létrehozni, nikotin nélkül. Szóval ez a három hét az agynak egy tanulási folyamat volt, hogy miképpen lehet az ember boldog nikotin nélkül is, erről szól az egész: újra megtanulni örülni, és basszus, ez működik!! Nagyon hálás vagyok, és remélem, hogy az öröm velem marad most már sokáig :)

És ezzel párhuzamosan, a félelemérzeteim viszont csökkentek, ami legalább akkora jelentőségű, mint az öröm felbukkanása. Főleg, amióta próbáltam leállni, mert elég sok félelem nyomasztott, sőt, az egész életérzésemen eluralkodott ez folyamatos, alapvető szorongás, elsősorban magától a leszokástól, de ha már félek, hát féljünk mindentől, felbukkant a legváratlanabb helyzetekben, érthetetlenül, nyomasztóan. Ezek is kezdenek megszűnni, az egész létezésem kezd könnyedebbé, egyszerűbbé válni.

Ja, a cica felbukkant. Napok óta nem láttam, vérig sértődött, azt hittem, sosem látom újra. De úgy látszik sokkal kisebb trauma érte, mint gondoltam, idejött az etetőhelyre,meglátott, és nem szaladt el, sőt, elfogadta a kaját is tőlem, igaz, megvárta, amíg tisztes távolba érek :) Örülök, lelkifurdalásom volt miatta.