27. nap nikotin nélkül

Nehéz idők járnak, nem vagyok feldobva. Sötét van és mindig szitál valami nedvesség az égből, és nekem nincs szép szőnyegem, amire tekintvén felvidulhatna a szívem. (Ezer éve akarok venni egy szép, színes szőnyeget.) Egyáltalán, most olyan a világ, hogy bárhová nézek, semmitől nem vidul fel a szívem. Kicsit gépiesen csinálok mindent, túlélő üzemmódban. Remélem, nem tart sokáig ez az életérzés, mert végesek a képességeim.

Érdekes, hogy nem a cigit hibáztatom, úgy értem, hogy még az a gondolat sem dob fel, hogy esetleg rágyújthatnék. Nem segítene, érzem. Minek?

Átrendeztem a szobát, de nem tetszik. Pedig ez fel szokott dobni.