34. nap nikotin nélkül

Be kellett vennem egy Liberisant reggel. Olyan vágyakozó sóvárgás öntött el egy cigi után, hogy egészen megijedtem. Nem léphetek ezzel az érzéssel az utcára, tűl közel vannak a dohányboltok :( Minden, de minden érvem a rágyújtás ellen olyan jelentéktelenné zsugorodott, mintha nem is lenne. Döbbenetes egyébként. A semmiből jött. Minden mindegy, rá akarok gyújtani, utánam a vízözön. Nem érdekel, hogy mi lesz, leszarom az egész leszokást, nem megy ez nekem  és kész, majd leszokom máskor.

Nagyon jó ilyenkor átolvasni a blogot. Kicsit megnyugszom tőle, átjár a józanság szele, a sok küzdelem, amit folytattam, mögém áll és erőt ad. De ettől még a vágy nem csökkent, inkább az erőm növekszik. De azért jó, hogy van még Liberisan. Lehet, hogy nyugtatót is beveszek. És feltöltöm a rágókészleteket. 

Elbíztam volna magam? Vagy honnan jött ez? Bassza meg.