46. nap nikotin nélkül

Egyre kevesebbszer gondolok a cigire. Ha mégis, felidézem magamban a varázsgondolatot, ami azonnali és erőteljesen jótékony hatású, tudniillik hogy már megint kéjsóvár vagyok, már megint az instant gyönyörűség után vágyakozom,  oké, hogy nehéz az élet, de több milliárd ember képes mégis  nikotin nélkül is létezni, milyen kínos ez a piti kis sóvárgás, nem hagyhatom, több vagyok én ennél stb.

Mivel a nullásoktól is meg akarok szabadulni, ezért első számú szövetségesem a rágó lett. A legjobban a turbó-rágók váltak be, újra lehet kapni ezeket a régi, fényképes, lapos, kemény rágókat, 30 forint per darab, egy százasért veszek hármat, és összeolvasztom őket. Pont olyan keménységű, állagú és ízű, amivel képes vagyok egész nap úgy elvitorlázni, hogy levezeti ezeket a pszichomotoros nyugtalanságokat, amikről azt hittem, hogy csak egy hónapig fognak tartani, de teljesen egyértelmű, hogy még nem múltak el.

A rágóval kielégítek valamiféle orális hiányt is, viszont sajnos időnként abba kell hagyni, mert egy valamiféle más módon meg ideges leszek tőle. Marha furcsa egyébként ez. Elkezdek rágózni, tök jó, nagyon jólesik rágcsálni,  de kb. egy fél óra múlva abba kell hagyni, mert azt veszem észre, hogy síkideg vagyok. Sajnos, nem vagyok szakember, nem tudom, milyen élettani háttere van ennek, de nálam így működik.