87. nap nikotin nélkül

Évek óta mindig rácsodálkozom, hogy milyen krva hosszú ez a január. És még holnap is csak január lesz, elképesztő :) Mióta van már január?!

Nagyságrendekkel jobban vagyok ma. Jót tett a kiruccanás, jót tett a Merőkanál, rém hálás vagyok érte, hogy valakik kitalálták ezt a kezdeményezést itt a városban (konkrétan Áron és Verabella), megszervezték, és életben tartották mostanáig. Oké, ebben én is benne vagyok, mert már az alakuló ülésen ott voltam a Foltban, de mégiscsak Áronék azok, akik kitalálták és összehozták. Áldás rájuk! :) Első időkben a Heti Betevőtől sokat tanultunk, de mára teljesen speciálisan szentendrei lett ez a dolog.

Nagyszerű, hogy van egy lehetőség a közelemben, ahová az emberek beletehetik a jóságukat, a segíteni akarásukat, a szívbéli jóakaratukat, és nagyszerű, hogy ennek én is részese vagyok. Már említettem (vagy nem?!), hogy szerintem megvalósítottuk az első élő, működő anarchiát, ami nem káoszt jelent, hanem uralom nélküli rendet. Kár, hogy már nem vitatkozhatom erről azokkal az okos emberekkel az indexen, akikkel tíz évvel ezelőtt hónapokig vitáztunk, hogy miért is nem lehetséges ez ! :D

Na de a dohányzásról.

Amint pénzhez jutok, első dolgom lesz Hova tablettát venni. 20 darab 3000 forint. Muszáj, hogy mindig legyen itthon valami, amihez vészhelyzetben nyúlhatok. A tegnapelőtti mélypont súlyos tanulság volt ez ügyben. Végül is az az egy szem Liberisan megmentette a helyzetet, de nem szeretnék ilyen komoly gyógyszert szedni már, ráadásul valami fátylat is tesz a valóságra, ő is, ami egyfajta tompaságban nyilvánul meg. Nem nyugtató pedig.

Amúgy elegem volt ebből a libikókából, és ezekből a hirtelen váltásokból. Mikor múlik ez el? Mikor jön el a vágyott kiegyensúlyozottság és harmónia?